A Buddha által mondott

A betegségek gyógyítása szútra[1]

 

A nagy Tang-kori tripitaka-mester Yi Jing[2] felajánlásaként készített fordítás

 

 

Így hallottam: Egyszer a Magasztos[3] Rádzsagrihában[4], a Vénuvana-ligetben[5] tartózkodott az ötszáz főből álló nagy szerzetesi közösség körében. Akkor a szerzetesek közt számos olyan akadt, kinek testét betegség kínozta. Testük lesoványodott, a fájdalomtól teljesen összegörnyedtek. Nappal és éjjel különösen rosszul voltak. A hosszú életű Ánanda[6] is látta ezt és elment oda, ahol a Magasztos tartózkodott. Tisztelettel meghajolt, fejét a két lábához hajtotta és megállt a Buddha egyik oldalán. Tisztelettel így szólt hozzá: – Ma Rádzsagrihában a szerzetesek közt számos olyan van, kinek testét betegség kínozza. Testük lesoványodott, a fájdalomtól teljesen összegörnyednek. Nappal és éjjel különösen rosszul vannak. Magasztos, miféleképp juthatnánk oda, hogy ezt a betegséget meggyógyítsuk? Buddha így szólt Ánandához: – Most pedig halld A betegségek gyógyítása szútrát, olvasd és recitáld, tartsad meg, zárd szívedbe, el ne felejtsd! Menj és mondd el azoknak az embereknek is. Ez képes meggyógyítani az összes betegséget, az úgynevezett szél okozta betegségeket, a láz okozta betegségeket és a szívvel kapcsolatos betegségeket és a három együttese által keletkezett betegségeket. A vérrel kapcsolatos betegségeket, a gyomorban képződött betegségeket, az orrban keletkező betegségeket, a fogak, nyelv, szem és fül betegségeit, a fej, a kéz és láb, a gerinc és hát betegségeit. A testben és a végtagokban keletkező valamennyi betegséget. Ha a betegség elgennyesedik, kiszárítja, a beteg teljesen meggyógyul tőle, efelől nincs semmi kétség. (Ezért) mindenki jegyezze meg ezt a szent dháranít, mely így szól:

 

Tadyathā oṁ sarva grathita me śṝ śṝ mā kaṣṭi saṁ-bhavatu svāhā[7]

 

Ánanda, innen északra élt a Himalája királya. A hegyen volt egy hatalmas szála-fa, melynél nem volt különb. Volt annak háromféle virága. Az egyik épp bimbózott, a másik teljességében pompázott, a harmadik pedig már el is száradt. Hasonlóan a virághoz, mely ha elszárad, lehull, szerintem a betegségek is épp ilyenek. Ne hagyd, hogy ismét vérezzenek, ne hagyd, hogy újra gennyeddzenek. Örökre szüntesd meg a fájdalmat és a szenvedést azzal, hogy mind kiszárítod. Aki folyton-folyvást recitálja ezt a szútrát, az képes lesz megszerezni az előző életekből származó jó karmát, képes lesz visszaemlékezni az előző hét életének dolgaira. A dháraní tanítása beteljesedik és kész, eléri a megvilágosodást. Tanítok egy másik dháranít is:

 

Tadyathā, śame śame sa śame, śa manīsā jaḍi svāhā

 

Miután Buddha befejezte a szútra kihirdetését, a Hosszúéletű Ánanda megosztotta azt a szerzetesek közösségével. Mindannyian nagyon örültek, hitték, szívükbe zárták és fennen hirdették szavait.

 



[1]    A szútra szanszkrit eredeti címe: Arsaprasamana szútra, szkt. Arśapraśamana-sūtra, a kínai változat a Taishō Kánon 21. kötetében található, száma: T.1325.21.490

[2]    Tang-kori kínai szerzetes, zarándok, fordító, kb. 635~713 közt élt.

[3]    Buddha tíz jelzőjének egyike, szkt. Bhagavat

[4]    Magadha fővárosa, szkt. Rājagṛha

[5]    Az indiai buddhizmus öt legfontosabb szakralis helyének egyike. Szkt. Veṇuvana-vihāra

[6]    Buddha legkedvesebb unokaöccse és tanítványa, szkt. Ānanda

[7]    Ugyanez a dháraní (a Kitaj Kánonban így szerepel): Tadyathā oṁ sarva grathita me śrībhyaḥ śṝ śṝ mā kaṣṭisaṁ-bhavatu svāhā. A Kitaj Kánont Koreában állították össze fogadalmi ajándékként a kitaj támadás győzelmes visszaverésének emlékére. 1063-ban (v. 1072-ben fejezték be), gyakorlatilag egyidős a Koreai Kánonnal (1082), a második legősibb Kínai Kánon