A Buddha által mondott Példázat-szútra[1]

A nagy Tang-kori Tripitaka-mester, Yi Jing[2] tolmácsolásában

 

 

Így hallottam:

Egykoron a Magasztos[3] Srávasztí[4]ban, a Dzséta-ligetben[5], az árvák és elhagyatottak védelmezőjének kertjében[6], a szerzetesek gyűrűjében az alábbi szavakat intézte Praszénadzsit[7] királyhoz: „Nagy király, most neked, [mint] király[om]nak mondok egy rövid példázatot. Minden, ami születik, elpusztul, ízlelhető [vagy] megjelenik, [az] szenvedésteli. Királyom most hallgass figyelmesen, és gondold meg jól az elkövetkezendőket. Egykoron, mérhetetlenül sok világkorszakkal[8] ezelőtt volt egy ember, aki a vadonban kóborolt, amikor is egy megvadult elefánt támadta meg. Rémületében hanyatt-homlok menekült. Észrevett egy kiszáradt kutat. [A kút] mellett volt egy fa gyökere. A gyökeret követve aláereszkedett, elrejtőzött a kútban. Volt ott egy fehér és egy fekete patkány, [melyek] a fa gyökereit rágták. A kút négy sarkában volt négy mérges kígyó, [melyek] meg akarták marni őt. Alattuk volt egy mérges sárkány. Félt a sárkányoktól, kígyóktól, és attól, hogy a fa gyökere eltörik. A fa gyökeré[nek] méz[éből] öt csepp belehullott a szájába. A fát rázva elzavarta a méheket, [melyek] megcsípték őt. [Ráadásul még] bozóttűz is támadt. Meggyulladt így ez a fa is.” A király így szólt: „Hogy állhatott ki ez az ember ilyen mérhetetlen szenvedést, ilyen csekély gyönyör reményében?” Akkor a Világok Tiszteltje[9], az alábbi szavakat mondta: „Nagy király, a vadon példázza a nem-tudás [hosszú éjjele] sötétjének hatalmas méreteit. A szóban forgó ember[10] példázza a különböző életeket. Az elefánt példázza az állhatatlanságot, a kút az életet és halált. A kút falán álló fa gyökér példázza a sorsot. A két patkány a nappal és az éjszaka. Akik a fa gyökereit rágják, [azok] az ellobbanásra vágynak. A négy mérges kígyó példázza a négy nagy [elemet][11], a méz az öt emberi vágyat[12], a méhek a gonosz[13] gondolatokat, a tűz az öregséget és betegséget, lent a kút mélyén a mérges sárkány maga a halál. Ezen okból, Nagy Király, ismerd meg a születést, öregséget, betegséget és halált. Nagyon is lehetséges, hogy rémisztő. Mindig gondolkozz, nehogy az öt [emberi] vágy legyőzzön!”

Ezután a Magasztos ismétlés[képp] az alábbi ódát zengte:

 

„A vadon a nem-tudás útja,

az ember, mint evilági férfi járja,

a [nagy] elefánt, [olyan] mint az állandótlanság,

a kút az élet és halál partja.

 

A fa gyökere az életet példázza,

a két patkány a nappal és az éjjel kettőse,

a gyökér rágása a vágyakat gyengítése,

a négy kígyó a négy nagy [elemmel] azonos.

 

A csepegő méz, mint a vágyak,

a méhek csípése, mint helytelen elhatározás,

a tűz az öregség és betegség tüze,

a mérges sárkány a halál szenvedése felé mutat.

 

Bölcs, ki ezen dolgokat látja,

az elefánt nem szereti a gázlókat,

az öt bűnben a tudat nem mutatkozik meg,

a hírnév felé [törekedve] elvész az ember.

 

Ha elnyomja a megoldást, az a nem-tudás óceánja,

az állandóság a halál ura által szétoszlatik,

nyugalom, bölcsesség, hangok és formák,

a boldogtalanság eltávozik az embertől.”

 

Midőn Praszénadzsit király hallotta Buddhát, amint az élet és halál szenvedésteli voltáról beszélt, elérte a korábban még el nem érteket, mély életundora eltávozott, kezét összetéve, teljes szívvel, tisztelettel feltekintett. Nagy tisztelettel így szólt Buddhához: „Világok Tiszteltje, mily könyörületes a Tathágata[14], hogy ilyen csodálatosan beszélt a Tanról. Most már megjegyzem.” A Buddha így szólt: „Kitűnő! Kitűnő! Nagy király, úgy tégy, ahogy mondtam. Ne légy rest!” Akkor Praszénadzsit királyt és a szerzeteseket mind nagy öröm és boldogság töltötte el. Hidd, tartsd meg és fennen hirdesd!

 



[1]    A szútra a Taishō Kánon 4. kötetében található 佛說譬喻經 címmel, száma: T.217.04.801. A fordítás kínai eredetiből készült.

[2]    Tang-kori kínai szerzetes, zarándok, fordító, kb. 635~713 közt élt.

[3]    Buddha tíz jelzőjének egyike, szkt. Bhagavat, kínai: 薄伽梵

[4]    szkt. Śrāvastī, kínai: 室羅伐城. Városállam Kapilavasztutól (szkt. Kapilavastu) 250 km-re észak-nyugatra.

[5]    szkt. Jetavana, kínai: 逝多林

[6]    szkt. Anāthapiṇḍadasyārāma , kínai: 給孤獨園

[7]    szkt. Prasenajit, kínai: 勝光王, Srávasztí királya, Sákjamuni Buddha támogatója

[8]    kalpa, szkt. kalpa, kínai: . 1 kalpa (világkorszak) hossza 336.000.000 év

[9]    Buddha tíz jelzőjének egyike, szkt. Lokanātha, kínai: 世尊, megszólításként a Bhagavat szinonimája

[10]  a szöveg ezen helyén a ”nem-buddhista” (szkt. (bāla)pṛthagjana, kínai: 異生) kifejezés szerepel.

[11]  szkt. mahābhūta, kínai: 四大, ezek a föld (szkt. pthivī dhātu, kínai: ), víz (szkt. ab-dhātu, kínai: ), tűz (szkt. teja-dhātu, kínai: ), levegő vagy szél (szkt. vāyū-dhātu, kínai: )

[12]  szkt. pańca-kāmāḥ, kínai: 五欲, melyek az anyagi javak iránti vágy (szkt. , kínai: 財欲), a nemi vágy (szkt. rūpa-kāma, kínai: 色欲), a hírnév iránti vágy (名欲), az ételek iránti vágy (食欲) és az alvás iránti vágy (睡欲). Itt az öt szkandhára utal!

[13]  értsd: helytelen, nem a megvilágosodás felé vivő

[14]  szkt. Tathāgata, kínai: 如來, jelentése: [aki] úgy érkezett