A tökéletes bölcsesség szíve szútra[1]

A Tang-kori Tripitaka-mester, Xuan Zang[2] tolmácsolásában

 

 

Avalokitésvara bódhiszattva[3], amikor a tökéletes bölcsesség állapotát elérte, megvilágosodott előtte, hogy az öt halmaz[4] mind üres [és] mind az összes szenvedésteli.

 

Sáriputra, a forma nem különbözik az ürességtől, az üresség nem különbözik a formától, a forma az tulajdonképpen üresség, az üresség tulajdonképpen forma. Az érzékelés, gondolkodás, cselekvés, tudatosság is ehhez hasonlóan ilyen.

 

Sáriputra, az előző dharmák mindegyike jellegét tekintve üres. Nem keletkezett és nem szűnik meg, nem szennyezett és nem tiszta, [számuk] nem szaporodó és nem csökkenő. Ennek okán az ürességben nincs forma, érzet, gondolat, tett, felismerés; nincs szem, fül, orr, nyelv, test, értelem; nincs szín, hang, szag, íz, tapintás és tudati folyamat[5]; nincs birodalma a látásnak …, egészen a tudati folyamatok birodalmáig[6]; Nincs nem-tudás és nincs annak megszüntetése …, egészen odáig, hogy nincs öregség és halál és nincs ennek megszüntetése; nincs a szenvedések halmaza, a megszüntetés[hez vezető] út; nincs [tökéletes] bölcsesség, nincs [annak] elérése, mivel nincs [is] mit elérni. A bódhiszattvának a tökéletes bölcsesség alapján szennyezettségtől mentes a tudata, szennyezettségtől mentes tudata okán nincs benne félelem, eltávolodik a feje tetejére állított[7]  álmoktól és gondolatoktól [és] végezetül a megszabadultság állapotába kerül. A három világ összes buddhái a tökéletes bölcsesség alapján elérik a felülmúlhatatlan[8], végtelen[9] és megvilágosodott[10] [szintet].

 

Ezért felismeri, hogy a tökéletes bölcsesség az [egy] nagy, szent dháraní[11], [egy] nagy megvilágosító dháraní, [egy] felülmúlhatatlan dháraní, [egy] páratlan szintű dháraní, mely képes az összes szenvedést megszüntetni, mely valóságos[12], nem üres[13].

 

Ezért mondd a tökéletes bölcsesség igéjét, mely így szól:

gáté, gáté, páragáté, páraszamgáté, bódhi, szváha[14].

 



[1]    Mahá pradzsnyá páramitá hridaja szútra, szkt. Mahā prajńā pāramitā hṛdaya sūtra, kínai 般若波羅蜜多心經.
A fordítás a Taishō Kánon 8. kötetében található kínai eredetiből készült, száma: T.251.08.0848

[2]    玄奘 (602~664) Tang-kori szerzetes, híres fordító, a kínai jógácsára iskola (法相宗) alapítója, aki 17 éves indiai zarándokútjáról több mint 600 szanszkrit nyelvű szútrával tért haza.

[3]    a legnagyobb tiszteletnek örvendő bódhiszattvák egyike. szkt. Avalokiteśvara bodhisattva, kínai: 觀自在菩薩

[4]    panycsa szkandha, szkt. pańca skandha, kínai: 五蘊

[5]    manasz, szkt. manas, kínai:

[6]    a szövegből, hogy tömörségét megőrizzék, kihagyták azokat a részeket, amiket a gyakorlónak tudni kellene. Ebben az esetben, és később is, csak a felsorolás első és utolsó elemét említik csak!

[7]    értsd: nem valóságos

[8]    az arhatok, szkt. arhat, kínai: 羅漢, szintje

[9]    a pratjékabuddhák, szkt. pratyekabuddha, kínai: 緣覺, szintje

[10]  A bódhiszattvák, szkt. bodhisattva, kínai: 菩薩, szintje

[11]  szkt. dhāranī, kínai: , jelentése kb. varázsige, hosszabb-rövidebb, különleges erővel felruházott szavak, mondatok

[12]  értsd: nem illuzórikus

[13]  értsd: illuzórikus

[14]  szkt. gate, gate, pāragate, pārasaṁgate, bodhi svāhā, kínai: 揭帝 揭帝 般羅揭帝 般羅僧揭帝 菩提 僧莎訶, jelentése: megy, megy, túlpartra megy, mindenki a túlpartra megy, [ó] felébredés, úgy legyen!